Az ismert énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató a Spektrum Színház meghívására a Maros Művészegyüttes zenészeivel együttműködve, valamint fiaival, Berecz István néptáncossal és Berecz Mártonnal közösen lépett fel Marosvásárhelyen. Az Apja-fia című előadás a mesék és tréfás történetek mellett több szóló néptánc mozzanatot, valamint népdalt is tartalmazott. Az eseményt követően Berecz András a Maszolnak adott interjújában az előadás létrejöttének folyamatáról, illetve annak különlegességéről mesélt.

Mi volt a kiindulási pontja az előadásnak és hogyan csatlakoztak ehhez a fiaid?

Régi vágyam, hogy ne csak magamat halljam az előadáson, hanem legyen valami több ebben. Az előadás több lábon áll, ezért amikor bejön a zenei rész, vagy a tánc és a zenész, a táncos előadja magát, engem feltölt, ezért amit utána mondok, erősebb, szebb, pontosabb lesz. Úgy éreztem, azzal, hogy egy színpadon vagyok a fiaimmal, azt is meg tudnánk mutatni, hogy egy családon belül a hagyomány miféle kanyarokat tud venni. Ez egy nem várt üzenete lett az előadásnak.

Miközben mesét mondtam, István fiam furulyára, táncra fordította ezeket a történeteket és minden rész valamilyen irányba elfejlődött. Ezt követően a másik fiam, Marci énekelni kezdett mellettem. Ez azért nem volt meglepő, hiszen kicsi gyermek kora óra énekelt. A vásárhelyi produkcióból ugyanakkor kimaradt Misi fiam, aki ütőgardonosként kezdte. Ő például a lassú magyarost, a kettős jártatót, a sebes csárdást úgy ütötte-csípte, hogy az meglepő volt mindenki számára. Táncházban például négyéves kora körül Juhász Zoltán népzenészt kísérte. Ez, hogy ő egy levegőt szívott a magyar népzenével és utána a szél elsodorta a klasszikus zenéhez, a ritmus világába olyan hangzást tudott belevinni, amit más zenészek nem tudnak. Ezért úgy gondolom legközelebb őt is el kell hozzuk, hogy Bartók Béla zenéjét a csíki, gyergyói, a marosszéki zenével együtt egy estére, egy színpadra rá tudjuk szerkeszteni.

Rég járod ezt a vidéket, mit jelent számodra Erdély, az itteni közönség?

Az erdélyi közönség a dupláját érti annak, amit előadok. A Királyhágótól nyugatra ezt ugyanúgy szeretettel fogadják, de talán ilyen mértékben nem értik. Persze mindkét közönséget nagyon szeretem, az is jó, amikor fehér papírra írsz, mikor szólsz, mert alig-alig tudják, hogy körülbelül mihez viszonyítsák a mondottakat, de a szöveg huzatja, a szele a lelkeket magával rántja. Az ember csodálatos, nem mindig az értelmével fogad be egy anyagot, sokszor a szíve, az érzelmei fogad be dolgokat. Olyan ez, mintha egy jó meleg tűzhelyhez odaülnél, nem tudod mivel fűtöttek, de ha fázol, jólesik mellé ülni.

Olyan világot élünk, amikor a lelkek reszketnek, és ezért amikor előadok, a közönség emellé odaülhet, a szeretet, az odafigyelés lesz jelen. Az, hogy a Királyhágótól keletre sokkal több szövegemet értik, nagyon érdekes állapot. A közönség sokkal elevenebb, élőbb, jobban érti a rejtett üzeneteket, a szófordulatokat. A marosvásárhelyi közönség esetében nagyon jól esett, hogy nemcsak a nevetős részeket mertem elmondani, hanem azokat is, amelyek nem stand up jellegű anyagok, nem poénvadászatról szólnak, nyugodtabb a tempójuk, mélyebbre szánt, mint a rigol eke, az embernek megdolgozza a szívét és elméjét.

Az előadáson azt tapasztaltam, hogy lassan építkezel, megadod az időt magadnak és a befogadónak, esetleg megtűzdeled improvizációs elemekkel, ezzel is magaddal ragadod a közönséget. Ez tudatos folyamat nálad, vagy bizonyos fokig ezt a véletlenre bízod közönségtől függően?

A lassú építkezés tudatos, és ha a közönség figyel, illetve követ, akkor egyre bátrabban elindulok egy-egy gondolatmeneten és azt végigviszem. A rögtönzés mint előadói forma természetesen része az előadásaimnak, és mindig váratlan fordulatokat vesz. Ez élőbbé teszi köztem és a közönség között a viszonyt. Az előadás végén a közös éneklés egy csodálatos szövetség volt, megtöltötte az egész színpadot és a nézőteret. Ilyenfajta szövetségekről az emberiség kezdett sajnos lemondani. Mikor megkóstolják a rohanó, termelő emberek, hogy milyen jó az énekben összetartozni, akkor egy olyan világ teremtődik, amiben öröm, nyugalom van.

https://maszol.ro/kultura/Berecz-Andras-Kossuth-dijas-mesemondo-a-Kiralyhagotol-keletre-a-kozonseg-sokkal-elevenebb-jobban-erti-a-rejtett-uzeneteket?fbclid=IwAR3EUCBK4G_w8fiFU4pgvtBKd1BxPceGPzIrxbn7dxF3rbP3X7cGe2anYaM