Bine aţi venit la
 
 

Teatrul Spectrum

Ki a nép ellensége?

Ibsen-dráma a Spectrum színpadán

 

Mit ér a jog hatalom nélkül? – szól az örök aktualitás az erdélyi magyar színházi térképen frissen megjelent marosvásárhelyi Spectrum Színház első előadásában. Török Viola rendező Henric Ibsen A nép ellensége című drámáját álmodta színpadra.

A több mint száz éve született darab mit sem veszített aktualitásából, ezt igazolják az előadások közben a nézőtéren elsuttogott „Milyen igaz!”, „Pontosan így van!” mondatok. Nem csoda, hisz ki ne tapasztalta volna már valamilyen formában „a főnök parancsol, az alkalmazott engedelmeskedik” – helyzetet? Ki ne találkozott volna alakoskodással, hazugsággal, elhallgatással?

Nos, a Spectrum Színház produkciójának középpontjában álló Doktor Stockmann fiatal és idealista fürdőorvos (Kinda Szilárd) úgy érzi, nem engedheti meg, hogy hazugságra épüljön szülővárosának gyógyvízfürdője.

A beruházás, pontosabban a gyógyító víz, amely néhány éve felvirágoztatta a települést, valójában fertőz, ám a szükséges átépítés a helyi hatalmasságok érdekeit sérti... Ugyan kezdetben a lelkes doktornak sikerül megnyernie az ügy számára mind a sajtót, mind az élet iskolájában „mérsékletességet” tanult háztulajdonosokat képviselő Aslaksent (Nagy István), hamarosan minden támogató kihátrál mögüle, és egyedül marad a Peter Stockmann városbíróval (Tatai Sándor) folyatott harcban, magányosan is erős küzdőként. Hamar kiderül, hogy az „öreg rókák” milyen eszköztárral küzdenek, mire alapozzák magabiztos iróniájukat. A harc pedig lassan nem csak a gyógyfürdő átépítéséért, hanem az egész „rothadásnak indult” társadalmi berendezkedés ellen folyik. Hogy milyen eredménnyel, és milyen fordulatok vezetnek a végkifejlethez, az kiderül az előadásból, amely mintegy másfél órás időtartama alatt sűrítetten ábrázolja mindennapi harcainkat. A fiatal, idealista orvos mellett ott találjuk a családját féltő, kevés szavú, de annál mélyebben gondolkodó orvosfeleséget (Riţiu Ilka-Krisztina), annak gyámapját, a gazdag tímárt, akit csak Borz-ként emlegetnek (Kárp György). A média hatalmát pedig e puritán, de annál beszédesebb játéktérben a Néplap szerkesztője (Faragó Zénó) és annak munkatársa jeleníti meg, az évtizedekig rendezőként és tanárként ismert művész Kovács Levente hiteles alakításában.

A biztos kézzel rendezett előadást hangulatos élőzene kíséri, Szabó Róbert harmonika muzsikája szervesen illeszkedik a játékba, amelynek végkifejlete a látottak továbbgondolására készteti a nézőt.